Raho 2

Kárpátalján osztottunk adományokat

Kárpátalja – Rahó – Ungvár

Rahó és környéke Kárpátalja megye legkeletibb részén terül el. Határos Romániával, valamint a szomszédos Ivano-Frankivszk megyével. Lakosságának 70 %-a ukrán (hucul), 10 %-a román, 9 %-a magyar.

Alapítványunk kisebb háztartási eszközöket, ágyneműket, iskola felszereléseket, játékokat, ruhákat, cipőket adományozott a rászorulóknak.
2 tonna adományt gyűjtöttünk össze. Pálffy Gyula alapítóval részt vettünk az eseményen, mivel fontosnak tartjuk a személyes jelenlétet.
Az adományokat mi elszállítottuk a Magyar Vöröskereszthez, ahol betették a szervezet konténerébe a saját adományaik mellé és így szállították el Ungvárra. Ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb útja az adományok kivitelének. A szállításért 70.000.-Ft-ot fizettünk a Magyar Vöröskeresztnek. Az adományokat az Ukrán Vöröskereszt raktárába szállították le. Volosina utcában lévő Ungvári Katolikus Plébániáról Mészáros Domonkos atya és Pálffy Zsuzsa sietett gyorsan a segítségünkre amikor az Ukrán Vöröskereszt kiadta az adományainkat. Zsuzsa néni gyönyörű ebédlőjében és a plébánián várt a rengeteg zsák minket (amelyekért a mai napig is hálásak vagyunk). Mészáros Domonkos atya kölcsön adta katolikus plébánia kisbuszát is, hogy feltudjunk menni a hegyekbe ahol szórvány magyarság él. Ellátott minket atyai jó tanácsokkal is mivel Domonkos atya az elmúlt évben sokat járta a hegyeket, hogy adományokkal segítsen enyhíteni az embereknek a nagy árvíz miatt elszenvedett károkat. Tényleg igazi atyánk volt még benzin költségekhez is hozzájárult, amit először nem akartunk elfogadni, de végül meggyőzött. Óvatosságra intett minket, hogy egyáltalán nem veszélytelen ez az utazás mivel az árvíz hatalmas károkat okozott az utakban is fent a hegyekben. Volt ahol a lezúduló rengeteg víz mennyiségtől leszakadt az egész út. Ezt nem igazán tudtuk akkor még elképzelni, hogy milyen lesz. Azonban az út során megtapasztaltuk mekkora ereje van a természetnek. Olyan helyekre jutottunk el Szenek Olga és Pálffy Zsuzsa szervezésének köszönhetően  ahol még soha nem jártak adományt osztani az anyaországból, ahogy a helyiek mondják. Az adományoknak is örültek, de annak talán még jobban, hogy “nincsenek elfelejtve”- hogy szó szerint idézzem szavaikat. Megható és szívhez szóló a fogadtatásban volt részünk minden faluban. Nagyon finom ebéddel leptek meg minket, amire nem számítottunk, de jól esett hiszen kora hajnaltól úton voltunk és késő éjjel érkeztünk meg.

Életünk egyik meghatározó élménye lett ez az út és nagyon szép emlék számunkra. Jó érzés volt látni az örömöt az emberek arcán. Mindenki a munkája mellett, a kevés szabadidejében végezte ezt az önkéntesmunkát. (Adomány gyűjtést, csomagolást, szállítást, szervezést, utazást.) Néha nem volt könnyű, de úgy éreztük mindannyian, hogy ez minden fáradtságot megért. Az úti költségünket saját pénzből fizettük. A kimerítő út dacára mégis az fogalmazódott meg bennünk, hogy az önkéntes munka során sokkal többet kap vissza az ember, mint amit ad.

Természetesen az adományosztás szabályainak megfelelően, az ott élő teljes lakosságból állapították meg munkatársaink az adományra való jogosultságot. Így nemcsak a hegyekben elszigetelten élő szórvány magyarságnak okoztunk örömöt.

Köszönjük önkénteseink odaadó munkáját!

Mészáros Domonkos atya
Pállfy Zsuzsanna – Szervező és szállító munkatárs – Kárpátalja
Pálffy Ildikó – Szervező munkatárs – Kárpátalja
Riczkó Sándor – Szervező és szállító munkatárs – Kárpátalja
Szenek Olga
– Szervező munkatárs – Rahói járás, Kárpátalja

A cikket készítette: Bathó Ildikó

 

 

 

Segítsd munkánkat. Oszd meg ismerőseiddel.