Mi az a legértékesebb tudás, amelyre mindnyájunknak szüksége van az elégedett élethez, és az életben való boldoguláshoz?

A HVG oldalán minap megjelent egy cikk, amelyet nem csak a gyermekkel rendelkezőknek érdemes megszívlelni, mert önismereti témájával igen fontos üzenet lehet minden tudatosan élni kívánó felnőtt számára. Az írás mintegy tovább gondolja a Dívány 2 évvel ezelőtti témában írt cikkét

Hogyan lehet a gyermeket – és tulajdonképpen bárkit is – jobb teljesítményre sarkallni? Elsőre talán reflexből az ugrana be, hogy hát persze, meg kell dicsérni! – Igen, ugyanakkor korántsem mindegy, milyen módon tesszük ezt meg. Talán nem is gondolnánk, de az elhangzott szavaknak itt is óriási jelentősége van.

Gyermekekkel végzett kísérletben, úgy találták, azon gyermekek, akiket aszerint dicsértek meg egy feladat teljesítése kapcsán, hogy “milyen ügyes”, “szép”, “okos”, azaz valamilyen velük született tulajdonságuk alapján, hosszú távon rosszabbul teljesítettek, mint azon gyermekek csoportja, amelyeket a feladat elvégzésének “módjáért”, vagy valamilyen “pozitív attitűdjükért” dicsértek meg.

Gondoljuk csak végig. Az első csoport gyermekei, ha nem tudták teljesíteni a rájuk akasztott “címkében rejlő követelményeket” (mint pl. a “Lacika milyen okos”, „Marcika mindig első a versenyben”), azon nyomban sérül az egójuk – azaz az önbecsülésük. És persze, ki szeret szembesülni azzal, hogy eddig milyen okos, ügyes volt, és most egyszer csak nem ő az első?! Ilyenkor egy világ omlik össze bennünk. Ez azonban hosszú távon komoly feszültséget okoz a gyermekben, és ha ezt nem sikerül feloldania az idők során valamilyen módon, komoly önértékelési gondokhoz vezethet később felnőtt korban.

Míg azon gyermekek csoportja, akiket azért dicsérnek meg, mert kitartóan próbálkoztak a feladatban, nagy eséllyel akkor is tovább folytatják a feladatot, ha elbuktak benne, hisz bennük sikerült tudatosítani, hogy „nem a cél, az út a lényeg”.

Jómagam is ezt tapasztalom saját életemben, hogy a legtöbb, amit adhatunk a gyermeknek, ha megtanítjuk őt, hogyan tudja kezelni a világ változásait. Hogyan reagáljon az élet nehézségeire, konfliktusaira, és talán a legfontosabb, hogy képes legyen elfogadni az életkörülményeit, ha már nem tudja megváltoztatni azokat. Ezzel a leckével egyben megadtuk számára a mindenki által vágyott titkos receptet a „boldog és elégedett élethez”.

Bízom benne, hogy ezek a gyermek központú kezdeményezések, mint a „Prezi-közeli mintaóvoda”, vagy akár az orosz mintára szerveződött Scsetyinyin iskola egyre nagyobb teret hódit majd nemcsak hazánkban, hanem szerte a világon. Úgy vélem, nincs is annál nagyobb érték, mint ha „halat kapunk, nem pedig hálót”.

Cikkben említett forrásanyag:
“Ahol szabad hibázni” – új világra készít fel a Prezi-közeli mintaóvoda 
Ne mondja a gyereknek, hogy okos!
Egy orosz megvalósítás: A Scsetyinyin iskola

Egyéb alternatív kezdeményezések:

Magyar Waldorf Szövetség
Rogers Iskola és Óvoda

Fotók: pixabay (free for commercial use)